A "FÉLKARÚ" KUPADÖNTŐ MARGÓJÁRA

Trollfoci

Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem: "Az elv olyan mint a fing. Tartod amíg bírod aztán elengeded."

Nos... Nem tudom ki meddig tartogatja az ehhez hasonló dolgait és ezt a gondolatmenetet nem is ennek taglalására szánom. De egy bizonyos: amióta kamaszkorom végére kiforrott a személyiségem kiforrtak vele egyetemben elveim is. És én bizony tartom őket rendületlenül. Önazonosság. Nevezzük így. Nekem fontos.

1933 a dátum amikor a magyar futball két gigásza utolsó alkalommal egymásnak feszülhetett a Magyar Kupa fináléjában. Nem tegnap volt. Nagyszüleim sem láthatták talán-talán. A sors szeszélye folytán ilyen párosítás azóta sem alakult ki. Egészen 2016-ig... Most összejött. A lehető legalkalmatlanabb pillanatban. Akár a szerelem...de ebből nem lesz happy end, love story az egyszer bizonyos. Zöldek és lilák. Fradiújpest. Derbi. Napjainkban félkarú derbi.

Azon szerencsések között voltam akik két éve ott lehettek a magyar futball egyik utolsó igazi lelátói fiesztáján. A Diósgyőr és az Újpest csapata találkozott, szintúgy a kupadöntőben, az azóta halálsorra küldött Népstadionban (bocs nekem már ez marad a neve). Egy voltam a húszezerből. Szenzációs és felejthetetlen élményt adott az az este. Ez év május hetedike pedig ennek lehetett volna a négyzete. De csak lehetett volna. Nem lesz.

Szkenner a fogalom, a szitokszó, mely fal a Ferencváros szurkolói és a meccsre menetel között. Sokan mondják: nem csak erről van szó. Én azt mondom: kulcsmomentum. Tulajdonképen a rabosítással egyenrangú procedúrán kell túlesnie annak aki Fradi mérkőzésre akar menni napjainkban. Sokaknak ez nem fér bele. Igen, azok az elvek, azok a fránya elvek. Nekem sem fér bele, mint futball fanatikus, mint ultra. És bár nem a Ferencváros ultrája vagyok, mélységesen megértem őket. Nem zászlótól, sáltól, pirotechnikától ultra az ultra. Hanem: a mentalitástól. Hanem: a hozzáállástól. Hanem: az elvektől. Már megint azok a kikúrt elvek. Bezony. A Ferencváros B-közepe választott és amit ők választottak: az önazonosság. Ö-n-a-z-o-n-o-s-s-á-g. Minden tiszteletem az övék.

"Igazságot ne keress a világban!". Ezt szintúgy az a bizonyos ismerősöm mondta nekem. És bár ezt az infantilis álmomat még nem adtam fel, itt álmodozásnak, álmok kergetésének valóban nincs helye. Mondjátok meg nekem mennyire igazságos az a világ ahol politikusok tiltanak ki szurkolókat a stadionokból...mert politizálnak a lelátón. Nincs helye a politikának a sportban. Mondják ők. De kik azok az ők? Deutsch az MTK élén, Kubatov az FTC élén, Kósa a Debrecen élén, Orbán a Videoton és a Felcsút mentoraként...soroljam még? Van a pofátlanságnak netovábbja? Nincs. Sírjak vagy nevessek? Még alszok rá egyet. De megjósolom hogy könnyes szemekkel ébredek majd.

Május hetedikén nem leszek ott a lelátón. Fájni fog? Is-is. Nem lesznek ott azok, akiktől az lehetne, ami. Így persze könnyebb. Vagy más aspektusból: nehezebb. Egy kedves kolléganőm szokta mondani: engedd el... És ezt most el kell engedni. Napjaink magyar futballja stadionépítésnek felcímkézett állami pénzszivattyúzásról, politikai propagandáról, szkennerekről, nem létező ellenségképek kergetéséről, bundáról, káoszról, mocsokról szól. És akik partvonalon kívülre kerültek: mi vagyunk. A futball, a magyar futball igazi szerelmesei. De vigyázzatok. Nem adtuk fel. A szemünk most nem lehet a pályán. De helyette rajtatok. Örökké rajtatok. Kitartás!

-vito1899-

http://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/26903/pics/14618216735720954_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?