CS. ADMIN: FANTASZTIKUS EUROTRIP - 4. RÉSZ

Trollfoci

Immáron tehát Franciaországban robogtunk, az autópálya minden egyes fizetős kapujánál láthattuk, hogy már rohadt sok magyar társunk megérkezett: a fémből készült autópályamatrica kiadó pénznyelői tele voltak ragasztva a különböző otthoni brigádok matricáival.

Amíg Virsli serényen dobálta be az aprókat a gépbe, addig természetesen mi is kidíszítettük az automatákat. Valamikor késő este érkeztünk meg Bordeaux-ba, de amíg a szállást kerestük, egy kietlen helyen azért még megálltunk, ahol sor került a 2016-os esztendő legnagyobb break párbajára Killer cimborám és közöttem. Mondanom sem kell, egyértelmű pontozással én nyertem, egyszerűen a fejen pörgésemet nem tudta überelni Killer.

Nagy nehezen aztán a szállásunkat is megtaláltuk, ott volt már öt haver, akik kocsival jöttek és már egy nappal előttünk odaértek. Ne gondoljatok fényűzésre, a létező legolcsóbb szállás volt ez, a belvárostól viszonylag messze. Aki volt már ezekben az "F1" elnevezésű trógergyűjtő helyeken, az tudja, hogy leginkább liliputi emberkéknek találták ki. Háromszemélyes emeletes ágy, a sarokban a TV alatt egy kis asztalka, plusz egy mosdókagyló. Összesen ennyi minden fért be a szobácskába, a bőröndjeinkkel már legózni kellett, hogy valahogy elférjünk. Ezekben a szobákban 4-5 fős gang-bang pornóvideókat tuti nem forgatnak, mert a kamerás már egyszerűen nem férne el sehol. Gyorsan lecuccoltunk, majd úgy döntöttünk, hogy feltérképezzük a környéket, illetve jó lenne beülni valahová pár sörre, ne csak mindig autóban meg parkolóban igyunk már.

Csak pár utcát mentünk, de azt gyorsan meg tudtuk állapítani, hogy ez nem az óvárosi rész. Nem volt túlságosan bizalomgerjesztő a környék. Észrevettünk egy bárt messziről, de ahogy közeledtünk felé, egyre inkább letettünk arról, hogy oda be is menjünk. Sötétített üvegű fekete autókon támaszkodtak a helyiek, sokan is voltak, csúnyán is néztek ránk, ment a seft rendesen. Nem éreztük úgy, hogy egy esetleg konfrontáció esetén mi jöhetnénk ki győztesen, úgyhogy tovább is ballagtunk, kerestük a nekünk megfelelő vendéglátó egységet.

Pár sarokkal arrébb találtunk is egyet, ami már csak fele annyira volt bizalomgerjesztő, de mivel éhesek és szomjasak is voltunk, ide betértünk. A helyen 20-30 ember volt, egyetlen fehér csávó, az is Marseille melegítőben, a fiatal suhancok nagy ricsaj közepette kártyáztak az ablak mellett. Szépen odafáradtunk a pulthoz, és leadtuk a  rendelésünket sok-sok sörre. Itt jött az első kijózanító pofon, ugyanis mint már az kiderült az elmúlt fél órában, az arab környéken vagyunk, ráadásul éppen most tartják a ramadánt. Legó haverom azért próbálkozott tovább:

- Egy sört szeretnék!

- Nem adhatunk, ramadán van.

- Jól van, boldog ramadánt, csak adj már egy sört baszki!

Ital tehát nincs, bár volt egy fickó, aki próbált a segítségünkre sietni és telefonon próbált intézni nekünk piát, mintha valami extra nehezen beszerezhető kábítószert akartunk volna vásárolni. Sajnos neki sem sikerült, így maradt az ásványvíz, na meg a kaja. Valami apró csirkehús cafatok egy kifliben, egy kis zöldség, rá akármilyen szósz. Amúgy nem volt rossz íze, sőt, tök jót falatoztam, de ekkor még nem tudtam, hogy ennek következményei lesznek. Viszont annyira lelombozódtunk, hogy a környéken nem tudtunk italt venni, hogy inkább lefeküdtünk aludni, na meg azért már a fáradtság jelei is előjöttek, és ami a legfontosabb volt, hogy másnap meccs van, tartalékoljuk arra az energiáinkat.

A délelőtti ébredés nagyon könnyen ment, sőt egyből el is mosolyodtam, mert rögtön bevillant, hogy ma van a mi nagy napunk! Annyi hosszú év szenvedés után itt vagyunk az Európa Bajnokságon, mi meg pár óra múlva indulunk is a meccsre. Még nagyban tartott a fejemben ez a szép képzelődés, amikor a hasam fura hangokat kezdett kiadni. Gyors kirohantam a wc-re, időm már nem volt körbepapírozni az ülőkét, csak föléhajoltam és már jött is, aminek jönnie kellett. Jött a megkönnyebbülés is, majd szóltam a többieknek, ha jót szeretnének, abba a wc-be ne menjenek be. Pár perc telt el, megint jött az újabb baljós hang a belemből, gyors rohanás egy másik wc-re, majd tökéletesen lemásoltam az előző műveletet. Megint szóltam a többieknek, hogy abba se menjetek be, majd 20 perc alatt még kétszer lejátszódott minden ugyanúgy, mintha csak egy gólt ismételnének levégtelenítve, annyi különbséggel, hogy Replay itt mindannyiszor ténylegesen lejátszódott. Szerencsére Virslinél volt hasfogó, gyors be is vágtam belőle kettőt, és csodák csodájára megszűnt minden problémám. Meg is fogadtam, hogy ezek után kizárólag minőségi ételeket fogok fogyasztani. A minőségi étel alatt itt értem a Lidl-ben felvásárolt 1 eurós konzerv ravioli-t, amiből a két hét alatt rengeteget elfogyasztottam, de persze jutott azért szinte minden napra a még olcsóbb zacskós levesből is. Rendes főtt ételt a túra alatt összesen egy alkalommal fogyasztottam, de ennek a története majd később fog jönni.

Mint korábban említettem, a németországi szállásunkhoz hasonlóan itt is Nedű és Szivacs volt a zárkatársam. Fél napot ha eltöltöttünk összesen a szobában, de már olyan szag áradt kifelé, amilyet én korábban még sosem tapasztaltam. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az állatkerti almokat összehúzzák és rádobnak még egy több napja döglött disznót, amit már a legyek is lepnek, majd rátoljuk a Family Guy klasszikus összeokádós jelenetét. Próbáltunk szellőztetni, befújtuk az összes dezodorral a szobát, lábspray-t is fújtunk, próbálkoztunk a tusfürdős tusolással is, de a szagok sehogy nem akartak enyhülni a későbbiekben sem, már a recepciótól is csak a szag után mentünk, nem is néztük már a szobaszámot. Azt hiszem megtaláltuk a legbiztonságosabb védelmi rendszert a betörők ellen.

Időközben a Trógerjárat is befutott, akik foglalt szállás híján a mi alulméretezett szobáinkban dőltek le aludni. A sofűrjük annyira fáradt volt, hogy ő bevette a mi lakosztályunkat, nem törődve a rettenetes bűzzel sem. Azért már készülődtünk az indulásra is, rohadt nagy lázban égett mindenki, elfoglaltuk a recepció előtti asztalokat, fogyott a korábban a Lidl-ben felvásárolt 0,33 literes üveges söröcske. Egyenpóló már mindenkin fent volt, drapi a kézben. Induljunk már!! Akkora "szerencsénk" volt, hogy a helyi békávésok pont azon a napon sztrájkoltak, így a külvárosunkból se egy villamos, se egy busz nem közlekedett a belváros felé, és mivel egyik sofőr se akart már vezetni, meg fogalmunk se volt, hogy miként lehetne egyáltalán parkolni majd, gyalog indultunk neki a több kilóméteres útnak. Hiába tűnt hosszúnak a táv, hiába szakadt az eső és sütött ki a Nap 5 perces váltásokban, magasról szartunk az egészre. Az előre megadott gyülekezőt lekéstük, de azért még így is rengeteg magyar volt a belvárosban. Beszaladtunk az egyik boltba feltankolni, vagyis csak szerettünk volna feltankolni. Az egész italpolcon egy darab 6-os barnasör pakk heverészett már csak magányosan, amit persze azért magunkhoz is vettünk. Szépen leültünk elfogyasztani, illetve ki kellett még találni, hogy mi a tökömmel közelítjük meg a stadiont. Veszem elő a cigit az övtáskámból, mikor észreveszem, hogy a meccsbelépőm szanaszét van ázva. Rendesen úgy nézett ki, mintha hajócskát hajtogattam volna belőle és átúsztattam volna a Garonne folyón. Nem mondom, hogy ezek voltak életem legnyugodtabb pillanatai. Kurvára megijedtem, mert ezzel a jeggyel kizárt dolog, hogy beengedjenek a stadionba. Rajtam kívül mások is így jártak a bandából, így megnyugtattuk egymást, hogy valahogy majd bemegyünk együtt, de persze legbelül rohadtul féltünk. Villamossal közelítettük meg a stadiont (valószínűleg ez az egy vonal a sztrájk ellenére is közlekedett az EB miatt), de annyi rég nem látott ismerősbe futottunk bele, hogy sehogy nem tudtunk odaérni a beléptetéshez. Jön Gitáros cimbi is, aki annyira részeg volt, hogy egyszer már bement a stadionba, sikerült is bevinnie egy görögtüzet, de valamilyen hülye ötlettől vezérelve pár perc múlva ki is jött. Akkor persze még a jóízű, iróniával teli gratulációkat fogadta tőlünk, de kevéssel később kiderült, hogy ezt a kört még akár 10-szer is megcsinálhatta volna, annyira semmilyen volt a beengedés. Jegye nem volt még ekkor sem mindenkinek, sőt, Virsli úgy döntött elmegy a Fanzone-ba megnézni a meccset, úgyse tud bejutni. Amikor megjelentek a különböző emberkék az olcsóbbnál olcsóbb belépőkkel, próbáltuk hívogatni, hogy azonnal forduljon vissza, de ő ekkorra már olyan részeg volt, hogy a világát se tudta, az se derült ki a mai napig, hogyan jutott vissza a szállásunkra. Miután mindenkinek lett jogosultsága a meccs megtekintéséhez, valakinek potom 5 euróért, pillanatok alatt bent voltunk a stadionban, majd szépen le is másztunk a kapu mögé Killerrel, a többieknek az aréna különböző pontjaira szólt a jegye. Még az első félidőben észrevettük a drapinkat oldalt, félidőben oda is mentünk, és szerencsére mindenki más is így gondolkozott, így a második félidőt már a nagyjából 30 fős megyei brigádunkkal toltuk végig. A többiekhez tartva még megálltunk egy pisilésre, ahol még azzal az emberkével is összefutottam, aki Budapest alatt adta nekem a jegyet. A férfimosdó előtt végeláthatatlan sor, a női előtt meg persze szinte senki. Persze ilyenkor azért örülök, hogy rajtam kívül még vannak szelídebb és bátortalanabb polgártársaim, mert legalább a női mosdóba való bejutáshoz nem kell várakoznom.

Felesleges a meccsről egy szót is ejteni, aki ott volt, az átérezte, aki nem, az a tévében láthatta, vagy olvashatta különböző élménybeszámolókban, én is csak ugyanazokat tudnám elmondani. Felejthetetlen, csodálatos élmény, amit valószínűleg nem mostanában fogunk újra átélni. Nagy nehezen összeszedtük meccs után a brigádot, majd elindultunk vissza a belvárosba, ahol még Levi adminnal is összefutottunk. Mivel a meccseken nem árultak alkohol tartalmú sört, kissé elnyűttek voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszanyargalunk a szállásunkra itókázni, ahelyett, hogy a belvárosban tennénk ugyanezt 10-szeres árakon.

Hát így telt az első két napunk Franciaországban, viszont a harmadik nap szintén felejthetetlenre sikerült. Óceánparti kirándulás, majd este egy kis bordeaux-i csajos házibuli. Na de erről majd csak a következő részben olvashattok. :)

http://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/39707/pics/14985418962835334_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?