"PUT DÖ SZEMÜVEG IN DÖ BOX!" - a vizes vb-n jártunk

Trollfoci

"Mi van TrollFoci? Mióta lettetek VíziFoci oldal?"-írják néhányan kommentben egy-egy posztunk alá mostanában. Nem hinnénk, hogy magyarázkodnunk kellene, hisz, amióta létezik az oldal mindig is teret adtunk minden olyan eseménynek, sportágnak, amelyben sikereket érünk el, kezdve a kosárlabdától a párbajtőrön keresztül a labdarúgásig. Szeretjük a sikereket és a követőink is, így úgy érezzük, hogy nekünk is foglalkoznunk kell ezekkel.

Vizes világbajnokság zajlik Budapesten. Nem is gondolkodtunk sokáig, hogy akkreditáljuk magunkat, bár az ezzel járó bábeli folyamatokat néha-néha megelőzzük azzal, hogy mint minden rendes ember megvesszük a mások szerint "méregdrága" 500 forintos belépőket egy-egy eseményre.

A televízióban követtük a programokat, mígnem úgy döntöttünk, hogy ideje a tettek mezejére lépni és ellátogatni személyesen is a küzdelmekre. Első választásunk egy szép délelőtti napon a Dél-Afrikai Köztársaság-Görögország mérkőzésre esett. A Margitszigetre érve éreztük először, hogy itt bizony történik valami, amúgy lehet, hogy mi vagyunk vakok, de a városban 1-2 plakáttól eltekintve nem nagyon lehet látni, hogy kis hazánkban egy világbajnokság zajlik. Rendőrök, katonai rendészet, terrorelhárítás minden ki van vezényelve, ami ezekben az időkben inkább nyugtatóan hat az emberre, mintsem, hogy felzaklassa. 

A belépőkaput el sem érve két fiatal lány szólított le minket és nagyon kedvesen útbaigazítást adtak, hogy merre induljunk. A biztonsági személyzet egyszer magázva, egyszer tegezve, hozzátennénk profi módon rendezte a bejutásunkat az uszodába. Itt azért kicsit mosolyogtunk, mert minden bizonnyal rájuk lett szólva, hogy itt egy világesemény zajlik. A "put dö szemüveg in dö box"-mondat egy angol turistának meg egyenesen a csúcs volt. Jól van na, hát próbálunk európaiasodni, ha nem is megy flottul, de legalább mosolygós és kedves marcona arcú biztibojok vannak a kapuknál.

Megmondom őszintén a vízilabda sosem volt a kedvenc sportom. Nyilván tisztában vagyok vele és büszke is vagyok rá, hogy szarrá vertük/verjük az egész világot ebben a sportágban, de inkább tisztelem a játékosokat, minthogy rajongjak értük. Ha nő lennék, akkor én is ugyanúgy bimbóig kivágott felsőkben ülnék szinte a medence partján,- ahogy minden közvetítés alkalmával látni- hogy észrevegyen egy jóvágású, dalia pólós fiú.

Azt nem tudom tényleg, hogy Dél-Afrikának mióta van vízilabda csapata, de abban kurvára biztos vagyok, hogy a kapusukat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren szedték össze, hogy meglegyen a csapatlétszám.  Azon kaptuk magunkat, hogy nem is azért szurkolunk nekik, hogy ne kapjanak már több gólt a görögöktől, hanem azért, hogy ne fulladjanak meg szerencsétlenek a vízben.

Említést érdemelnek még a büfék, ahol azért nem sikerült az európai szintet hozni. Könyörgöm, ha már egy világbajnokság zajlik, lehessen már kártyával is fizetni... Az ajándékbolt előtt viszont le a kalappal, hisz minden beszerezhető, ami a vb-vel kapcsolatos.

Ugorjunk gyorsan egyet a Duna Arénába! A villamosról már messziről látszik, ahogy a monstrum épület kimagaslik a többi közül. Egy hatalmas irodaház ablakain a "Hajrá magyarok!" kiírás tudatja az ideérkezővel, hogy mi itthon komolyan vesszük a szurkolást. A megállóból egy sötét sikátoron keresztül megyünk, amelynek a végén egy kis lófasznyi tábla mutatja, hogy merre induljunk el. De most komolyan... Minden bizonnyal az ideérkező amerikai turistának biztos kurva élet, hogy bevillant Bronx vagy Queens egy-egy negyede, ahol egy hordó tüzénél mellett melegedő emersonok beléd vágják a bökőt pár dolcsiért. Távol álljon tőlem, hogy belemenjek itt a költségvetésbe, hogy mennyibe került ez az esemény, de bazzzeg! Legalább két refit betehettek volna az aluljáróba és pár nagy méretű molinóval kitapétázhatták volna, hogy az egyszeri idegen ne teleszart gatyával tegye meg azt a pár métert. 

A Duna Aréna mocskos nagy! Irdatlan nagy! Ennyi lépcsőt életemben nem másztam meg, bántam is, hogy előtte gyorsba eltoltam két szál cigit. Hozzáteszem itt is tökéletesen profi módon és kedvesen végezte a munkáját az önkéntestől a biztonságiakon át mindenki. Komoly kis "falucskát" alakítottak ki, minden kapható, ami szem-szájnak ingere. Vettünk Lilit, lalit, labdát, mindent. Taps!

Amióta kiderült, hogy vébét rendezünk, azóta nagy vágyam, hogy eljussak egy műugró versenyre. Ugyanilyen hülyének néznek, amikor elmondom, hogy a foci után a kedvenc sportom a biathlon. Igen, amelyikben síelnek egy csomót, aztán lőnek párat és megint síelnek tovább. Imádom!

A női 3 méteres versenyre mentünk ki és szépszámú közönség gyűlt össze. Túlnyomórészt magyarok, de minden sportoló legalább egy családtagja jelen volt a lelátón. Személyes kedvencem egy amcsi família volt, akik a tök utolsó kislányuknak szurkoltak elementáris hangerővel, még a nagymama is ugrabugrált fel-alá. Nyilván, mint hivatásos troll azt vártuk, hogy mikor rontja el valamelyik ugró a számát és csapódik be egy irgalmatlan hasassal a vízbe, de sajnos azt kell mondanunk, hogy itt mindenki kőprofi volt. A verseny alatt egyetlen egy rontott ugrást láthattunk, de az sem végződött egy bombával. 

Az Arénában a büfé viszont teljesen patent. Baráti árak, kártyás fizetési lehetőség. Már-már az zavaró kissé, hogy 3-4 kedves hölgy veti rád magát, hogy mit szeretnél kérni, no de ez legyen a legnagyobb problémánk.

Vissza a Margitszigetre! Több száz futballszurkoló gyülekezik a sorsdöntő magyar-holland meccsre. A biztonságiak és a rendőrök külön felvezetésével elindulunk a bejáratok felé, ahol a felek együttműködésével egész gyorsan bejut mindenki az uszodába. Pontosabban megint azokba a fránya büfékbe, ahol most éppen a sörcsap romlott el és csigalassúsággal mérik a nedűt. Egy két türelmetlen szurkoló elégedetlenkedésére az a válasz "jó" vendéglátós módjára, hogy levegőnek nézik és nem szolgálják ki... Van ez így.

Megtelik a lelátó, zúgnak a dalok, a rigmusok. Végre meccshangulat van vízilabdán, hisz lássuk be, hogy eddig a vursli-búcsú hangulat nem a világbajnoki szintet tükrözte. Az egyetlen negatívum, hogy szinte összepréselődnek az emberek. A médiának fenntartott sorokban senki nem ül, a biztonságiak pedig falat állnak a helyek előtt. Az egész meccs alatt várták, hogy valami nagyokos leszól nekik, hogy engedjék be a szurkolókat az üres helyekre. Nem tették. Egyébként egy rossz szavunk nem lehet rájuk.

Eddig így zajlott számunkra a vizes világbajnokság első hete. Egy tízes skálán egy erős nyolcasra értékeljük az eseményt, ami magyar viszonylatban szerintünk egy nagyon jó szám. A jövő héten jönnek a rettegett úszóink, pólós lányaink és fiaink menetelése. Mi pedig, ha minden jól megy beülünk Kapás Bogi mellé egy jakuzziba... (álmodik a nyomor...)

http://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/40526/pics/15007154339501565_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?