Blogolj!

Dögöljön meg a szomszéd tehene is!!!

Trollfoci

Még mindig az EB-selejtező…

 

 Egyszerű szurkolóként sem állhatom meg szó, szavak nélkül ezt a habzó szájú „dögöljön meg a szomszéd tehene is (de még jobb lenne, ha a szomszéd maga tenné)” hozzáállást a válogatott elért eredményéhez.

Igen, valóban, mindig minden lehetne kicsivel, vagy talán sokkal jobban is, pláne, hogyha a kis magyar futballvalóságról beszélünk. Arra gondolok, hogy, amióta kiderült, hogy nem a csoport első két, biztos továbbjutást érő helyén megyünk a jövő évi EB-re, mindenhonnan az dübörög, hogy: „Akkor minek egyáltalán nekünk Franciaország?!”. Egy igen nagy csoportja a sportot figyelemmel kísérő társadalomnak ugyanis, képtelen örülni. Minden örömre egy fikarcnyit is okot kínáló esemény képzeletbeli, halványan mosolygó arcán a szeplőt keresi. „Egyszerre három ország válogatottjának a kezébe tenni a sorsunkat, ez az igazi magyar virtus.” – és ehhez hasonlatos, magasztos gondolatok röpködnek a médiában a szélrózsa minden irányából.

Én már csak arra kérném az ilyetén gondolatokat megfogalmazó, mindig tettre kész szakértő elméket, hogy vessenek egy pillantást a török válogatottra. A vitéz holdas-csillagosokat bizonyára jóval többre értékelik nálunk, hiszen manapság magasabb szinten űzik a bőrt minálunk. Na, pont emiatt érdekes, ami az izlandi-török meccs után történt. Hogy lehet az, hogy őrjöngésig ünneplő masszává tudott változni a stadion, és minden bizonnyal az országuk népe is, amikor – letudva saját kötelességüket egy győzelemmel, akárcsak mi, Feröer ellen - beevickéltek a harmadik helyre, és megjött a hír? A hír, amire vártak. És, hogy miről? Hát arról a másik válogatottról, akinek a „kezébe tették a sorsukat”.

Micsoda selejtes teljesítmény! Más válogatottakra bízni a török sorsot! Pfejj! Biztosan minden török imígyen köpködött odahaza a tévé előtt és a helyszínen is… ja nem! Érdekes módon nem lehetett látni méltatlankodva morgolódó, fejcsóváló alakokat, csak az örömmámort, az ünneplést. Merthogy ünnepeltek. Szívből. Vigadtak a győzelmük miatt és a kijutás miatt, amit viszont nem csak saját, de annak a „másiknak” a diadala is eredményezett. És ez utóbbi mégsem érdekelt senkit. Talán példát vehetnénk. Nem, nem talán… biztosan.

(Sándor)

https://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/21842/pics/14455104077363751_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?