"MOZGÁSSÉRTÜLTEKBE KÖTÖTTEK BELE MAGYAR SZURKOLÓK!"

Trollfoci

Mi, akik a fél életünket a stadionok lelátóin töltöttük el, akik a világ végére is elkísérik a csapatukat, már hozzászokhattunk, hogy vannak a tágabb környezetünkben, vagy a közéletben olyan személyek, akiknek a szemében mi vagyunk a leprás testen a kelés. Általában az ilyen degradáló véleményeket el is engedjük a fülünk mellett, ám néha előbújik a rejtekéből egy-egy csatornapatkány, aki olyan vehemenciával okádja ki magából a gyűlöletes szólamokat, hogy azt nem tudjuk reakció nélkül hagyni. Ilyen volt a hírhedt Hont András még hírhedtebb nácizós, elborult neandervölgyizős hányáshalmaza. Most pedig egy Svájcban élő magyar állt be az alapvetően hazugságokkal, csúsztatásokkal kikövezett útra.

Még véletlenül se szeretnénk újdonsült "barátunknak" reklámot csinálni, ezért nem linkeljük be azt az internetes platformot, ahová sikerült felbüfögnie gyűlölettel teli monológját, bár akinek van egy kicsi esze, az meg fogja találni. Ne húzzuk az időt, nézzünk meg gyorsan pár mondatot tőle.

"Eszünkbe se jutott a "majomketrecből", azaz a vendégszurkereknek fenntartott sarokból nézni a Svájc – Magyarország VB selejtezőt Bázelben."

"Apám, azt hiszem most a kórházi ágyról írnám ezt a hevenyészett posztot, ha mégis feltűnünk a barbár hordák játszóterén."

"Egy szelíd ember vagyok, de itt ha van egy bézbólütőm nagyon szívesen részt vettem volna a tömegoszlatásban."

Gyorsan világossá vált, hogy itt szó nincs valamiféle trollkodásról, iróniáról, emberünk valóban komolyan gondolja ezeket, amiket ráköpött a blogjára. Alig olvastam el 3-4 sort, de már úgy pislogtam, mint a baromfiudvar hátuljába felállított rozoga pottyantós budi mélyén egy légy. Szerinte voltak abban a bizonyos "majomketrecben" normális emberek, akik szenvedtek közöttünk. Én nagyon sok szenvedő embert láttam, bármerre szegeződött a tekintetem, de ez a szenvedés a csapat gyatra produkciója idézett elő, ami inkább volt fájdalmas, mind félelmetes. Elfogadjuk, tudomásul vesszük, hogy a magyar társadalom összetétele nagyon széles skálán mozog, ebből fakadóan sokan vannak, akik nem szimpatizálnak velünk, de azt már nehezen veszi be a gyomrunk, hogy valaki olyat állítson, hogy valaki összeverné egy válogatott mérkőzésen egy meggypiros mezbe felöltözött honfitársát. Egészen biztos, hogy mentális problémáktól szenved a hontandrási magasságokat is megugró emberünk, írása hemzseg az ellentmondásokkal. Vegyük csak ezt a példát, hogy ő bizony egy szelíd ember, aki talán még a légynek se tudna ártani saját bevallása szerint, de azért baseball ütővel nagyon szívesen darálna a tömegben. Nem tartom magam műveletlennek, de most az internetes keresőben rákerestem a "szelíd" fogalomra, hogy biztosan egyre gondolunk-e. Nem tévedtem, a szelíd ember kifejezésre sehol nem találtam olyat, hogy valaki agyonverne számára teljesen ismeretlen embereket minden ok nélkül. Azt hiszem, a "majomketrecben" inkább neki lenne helye, egy hófehér kényszerzubbonyban.

"Ezek magyarok?! Ez volt ám az országimázs, hogy a kezük-lábuk rohadjon le tőből."

Újabb tipikus szelíd emberes megnyilatkozás, ugye? Bár nem vagyok szakmabeli, de valószínűnek tartom, hogy az elmeorvosok munkáját nem a monotonitás jellemzi, ahány páciens, annyi különböző probléma, de erre az esetre talán ők is csettintenének. Mert az a szelíd ember, aki ilyen gyűlölettel szétitatott mondatokat köp a világba, az ép elméjű egészen biztosan nem lehet. Volt még egy mondata, aminek többször is neki kellett futnom, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg az van odaírva, amit olvastam.

"Nem csak fasiszta karlendìtésekkel vonulásztak a városban, hanem szìnesbőrű emberekbe, mozgássérültekbe (!) kötöttek bele."

Nagyjából tizenöt éve szerves része az életemnek a lelátói kultúra, nyugodtan kijelenthetem, hogy tényleg nagyon sok mindent átéltem már, olyan dolgokat is láttam, amit az egyszerű panellakó proletár elképzelni sem tud. Soha nem gazdagítottam az álszerény emberek táborát, így nyugodtan ki tudom jelenteni, hogy nem vagyunk ma született bárányok, ártatlanságukra a házasságkötésig vigyázó szentek, de, hogy bárki, akár csak a tablettás borait elfogyasztó, véletlenül a sorainkba keveredő hirtelenszurkoló mozgássérült emberbe bele kötött volna, az egészen egyszerűen szemen szedett hazugság, aki pedig ilyet állít, az vagy szándékosan provokál, vagy pedig valóban Lipótmezőn lenne a helye. Én továbbra is az utobbi eshetőséget tartom valószínűnek.

A végére hagytam azt a szösszenetet, ami megvilágosítja számomra, hogy ez a szelíd lovas mennyire szenved valamiféle lelki problémákkal, aki leginkább egy veleszületett gyűlölettel érez a saját magától eltérő véleményen lévőkkel szemben.

"...akiknek “tiszteletére” majdnem levettem a magyar mezt, sálat és zászlót magamról, nehogy véletlenül valaki azt higgye, hogy velük vagyok. (...) Ezekkel legyek én ugyannak a nemzetnek a tagja? Hát nem vazze, darabonként elfogadok helyettük inkább 10 szír menekültet, mint egy ilyen ökröt…"

A migrációkérdést most hagyjuk is figyelmen kívül, az egy teljesen másik lapra tartozik. Az idézet többi részéről minden bizonnyal mindenkinek megvan a maga véleménye, én csak ennyit fűznék hozzá: kérlek ne bizonytalankodj legközelebb te szelíd, te jámbor lélek, és vedd le magadról nyugodtan a piros-fehér-zöld színekkel, magyar címerrel ellátott ruhadarabjaidat, mert mi se szeretnénk, hogy valaki azt higgye, velünk vagy! Neked a zárt osztályon van a helyed!

https://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/44134/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?