CSATTANT A KÉZ, MAJD VADUL VILLOGNI KEZDETT A NYERŐGÉP!!!

Trollfoci

Hévízről az embereknek a pihenés, gyógyulás, wellness, gyógyvíz, tófürdő jut az eszükbe. A fürdőhely története már a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-tó gyógyító hatása már – valószínűleg – a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történik, amikor a települést locus vulgarites Hewyz dictus-ként említik. 

De, hogy jön Hévíz és tó gyógyító hatása egy futballal foglalkozó oldalra? 

Jó pár évvel ezelőtt, meglett egyetemista korunkban mindenhová követtük a csapatunkat a Nemzeti Bajnokság harmadik osztályában. Nem volt olyan település, stadion, melynek vendégszektora ne lett volna hangos tőlünk. A helyiek furcsán néztek is ránk, mikor különböző nótákkal biztattuk a csapatunkat, de többnyire mindenhol közös kocsmai ivászatba torkollott a látogatásunk, egy-két helytől eltekintve, amikor a falu keményfaszú próbálták megmutatni, hogy ki a kakas a szemétdombon. Volt itt anno autósüldözés, kukoricába bemenekülés, kocsmai hacacáré, ej, de szép napok is voltak.

Hévízre szólított minket a sorsolás és mi pattantunk is vonatra, természetesen egy olyanra, amely richtig a másik irányba indult. A kora reggeli sörözgetés, pálinkázás megtette áldásos hatását, így a direkt járatot elcseszve, kénytelenek voltunk egy három átszállásos procedúrát vállalni, ami abszolút nem szegte kedvünket, hisz akkoriban még szinte minden vasútállomáson működött RESTI.

A mérkőzés kezdetére estünk be a hévízi Maracanaba, néztek is ránk furcsán, amikor a rendezőkön a vendégszektort kerestük, akkor meg még jobban leestek az állak, amikor kifeszítettük a drapériáinkat. Csodaszámba mehettünk akkoriban, viszont a látogatásunk utáni években egy komoly kis ultracsoport verődött itt össze, Ultras Hévíz néven, akik hétről-hétre hallattak magukról Magyarország szurkolói oldalain.

Mivel a csapatunk a játékával már az első félidőben tudtunkra adta, hogy itt csúnyán beleszaladunk egy vereségbe, így nem is a buzdításukkal foglalkoztunk, hisz a zöld gyepen észrevettük a magyar labdarúgás egyik ikonikus alakját. Görbe, hajlott hátával futott, robotolt, passzolt, cselezett, ha jól emlékszem még is gólt is szerzett. Szurkolói berkekben mindennapos, hogy az ellenfél legjobbját elkezdik zrikálni különböző dalokkal, rigmusokkal, így rázendítettünk mi is, melyet hősünk mosollyal és tapssal fogadott és kettőzött erővel dobta bele magát a játékba...

Spílerünk egy szép NB1-es karriert futott be. Játszott egy sokszoros bajnokcsapatban is, aztán egy csodaszép mediterrán városban, ahonnan sajnálatosan a szerencsejáték szenvedélye végett távoznia kellett, hogy aztán a bundabotrányba is belekeveredjen. Rengeteg történetet hallgattunk róla ex edzőitől, volt játékostársaktól. Volt itt minden:  amikor sikerszériája volt whiskey-s üvegekkel, szivarral jelent meg edzéseken, azonban, amikor beütött a balsors, akkor szomorúan csoszogott be az öltözőbe, a reklámszatyorba csomagolt edzőcipőjével. 

Mondjuk ezek mind szóbeszédek, természetesen nem mondjuk, hogy igazak, és a temérdek akkoriban róla megjelent újságcikk sem, miszerint aktuális vezetői nem tudták kezelni a szerencsejátékhoz fűződő olthatatlan vágyát, így egy idő után mindenhonnan kiebrudalták.

De itt Hévízen köztiszteletnek örvendett, legalábbis mi ezt szűrtük le abból, hogy a félidő végén a társak egy emberként mentek hozzá, a szurkolók a hátát paskolták, utánpótláskorú gyerekek a nevét skandálták. Valahol mi is megkönnyebbültünk, hogy végre jó sora van a srácnak.

Utolsó forintjainkat váltottuk sörre a helyi krimóban a negyed órás szünetet kihasználva, beszédbe elegyedve a helyiekkel, aztán a kezdésre megindultunk a szektorunk felé, ahol hirtelen a játékoskijárónál velünk szembe kocogott a pálya felé Ő... Nevezzük mondjuk Gyulának. Azonnal levágta, hogy mi nem a hévízi kemény magot erősítjük, ezért jó vendéglátó módjára üdvözölt minket és egyenként lepacsizott velünk és futott is ki a második félidőre.

Szurkoló kollégánk egy pillanatra ledermedt. A kezét nézte szinte áhítatosan. Forgatta, felemelte a lenyugvó nap sugarai felé és egyszer csak megszólalt: "-Kinél van még pénz?

- Nálam van Milán, de baszod, az kell a hazaútra.

- Szard le, add ide! Most kezeltünk le a Gyulával. Tudod mit jelent ez?

- Mit jelent, bazdmeg?

- KOCKÁS GÉPET!!!"

Gyula megfogta a kezünket, ezzel átadta a szerencsét nekünk- hangzott a nem túl acélos érvelés. Ám meggyőzőnek bizonyult, hisz a hazautazásra félretett lóvékat egy emberként vettük elő a zsebeinkből, amit a kolléga be is dobott szépen a kockás pénznyelő gépezetbe, melyet nem kell bemutatnunk. Természetesen a legnagyobb tétre emelte a lóvénkat és nyomott. Egyet. Semmi. Kettőt. Semmi. A harmadik nyomás... Itt már kezdtük elveszíteni a reményt. Lelki szemeink előtt már láttuk, hogyan magyarázkodunk a kalauznak egy 350 kilométeres vonatúton, hogy mi a fasznak nincs jegyünk. De akkor jött a harmadik nyomás. Feszült csend. Egyszer csak egy óriási ordítás a cimboránktól, melyet elnyomott a nyerőgép csilingelése, zenebonája, össze-vissza villogása. Bevallom az emlékek mára már megkoptak, de még ma is a szemeim előtt látom a 3 órát a játékautomata kijelzőjén. Óriási pénzt nyertünk, legalábbis egyetemista viszonylatban hatalmasat. Visszatértünk a lelátóra és 20 percen keresztül az ellenfél gólvágóját éltettük, aki zavartan nézett ki ránk, hisz fogalma sem volt róla, hogy mi történt az imént a kocsmában.

Amikor elmegyek Hévíz mellett, vagy csak valahogy szóba kerül, nekem mindig ez a történet jut eszembe és nem a tófürdő, a wellness, a római kori gyógyerejű víz. Hanem Gyula és a kockás gép.

Whiskey-vel és szivarokkal indultunk hazafele. Úgy érzem, hogy azóta a brigádunk tagjai nagyon szép életet és karriert építettek fel maguknak.

Reméljük, hogy Gyula is jól van.

https://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/44164/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?