JELENTSÜK KI: A BÉKA SEGGE ALATT VAN A MAGYAR FUTBALL!!!

Trollfoci

Nem indult túlságosan rózsásan a kapcsolatom a magyar fociválogatottal. Ugyan vannak halvány foszlányok korábbi meccsekről, de az első igazán emlékezetes randevúnk a jugoszlávok elleni, majdnem sikerrel megvívott pótselejtező volt, éppen csak 11 gólon múlott, hogy ne mi jussunk ki Franciaországba a világbajnokságra. Tisztán emlékszek, hogy anyámékkal döcögünk haza Budapestről vidékre egy másodosztályú vonat műbőrülésén, a lehajthatő asztalkán pedig ott hever a sportújság aznapi száma, címlapján a válogatottat csodára buzdító írással. Már akkor, gyerekfejjel találkoznom kellett a szomorú valósággá pillanatok alatt átforduló reménysugár jelenségével, ami azóta is rendszeresen felbukkan bizonyos időközönként. Az első randevút még számtalan sikertelen próbálkozás követte, de bármikor kértem meg a kezét, mindig az elutasítás volt a válasz, hol Málta ellen, máskor Liechtensteinben, vagy akkor még a leginkább a fjordjairól ismert Izlandon. Én nagyon akartam ezt a kapcsolatot, a legszarabb időkben is mentem utána, félrekacsintásról egy pillanatra se lehetett szó soha. Egy teljes generációt átölelő próbálkozások sorozata után, végre kiteljesedhetett a kapcsolatunk, de sajnos pár hónap után a románc ismét elszürkült, ugyanott topogunk, mint az első randevúnk után. Szívem darabokban, miközben ő le se szarja a fejemet.

 Málta, Liechtenstein, Feröer-szigetek, Andorra, Luxemburg. Micsoda veretes névsor. Ezt a szófordulatot leginkább maró gúnnyal szokták alkalmazni, sajnos a mi esetünkben azonban ez a rémes valóság. Győzelmeket, vagy akár csak döntetleneket ezek a csapatok olyan sűrűn élnek át, mint amilyen sűrűn láthatjuk a Halley üstököst. 2017-ben kétszer is láthatóvá vált az üstökös, olyan mélyre lökve a magyar futballt, ahol még a legfélelmetesebb rémálmainkban sem jártunk, sikerült a Föld magjához olyan közel kerülni, hogy az szétégeti az egész testünket. Sajnos csak a mi testünket perzseli, a magyar focit ebbe a szörnyű helyzetbe sodró felelősök arca nem pirul.

 Felejtsük el az Európa Bajnokságon szereplő válogatottat, abban az értelemben legalábbis mindenképpen, hogy arra szakmai alapon építkezzünk! Ezekben a napokban látható igazán, hogy az egy kiugró teljesítmény volt, mint amikor a legjobb csapatok életében is vannak nem megszokott, önmagukhoz képest katasztrofális eredménysorok. Na, nálunk ez sajnos fordítva van, a mi hullámvölgyünk fölfelé mozdult, hogy azzal a lendülettel még mélyebbre zuhanjon vissza. Rengetegszer, sőt, azt a bizonyos nászutas egy évet leszámítva állandóan ezek az érzések uraltak minket. Pillanatnyi reményből reményvesztettség, édesebb falatokból keserű ízek, meleg nappalok után fagyos éjszakák. Most pedig elérkeztünk közös utazásunk zsákutcájába, egy sötét, zord kis sikátorba, ahol a rozsdás konténer tövében rágcsáló, vörös szemeivel égető pillantásokat vető csatornapatkányra is nagyobb bizalommal tekintek, mint a magyar foci jövőjét illetően.

 A 24. óra utolsó másodperceihez közeledik a mutató, elérkezett az idő, amikor nincsen helye finomkodásnak. Hosszú évek óta vannak emberek, akik meglebegtetik, hogy újra kell reformálni a magyar futball rendszerét, különben tovább gázolunk a posványban. A vak is láthatja, a futballhoz nanoezrednyit sem konyító átlagember is tisztában vele, hogy ez így egy nagy rakás SZAR! Ne szépítsük, nem kellenek a felesleges bókok, az egész rendszer úgy el van rohadva, hogy azt festegethetjük, lakkozhatjuk, javítgathatjuk, de az már soha nem lesz olyan állapotban, hogy akár áron alul is, de eladható legyen. Nagyon egyszerű a képlet: ami SZAR, ami menthetetlen állapotú, azt ki kell dobni a picsába, meg kell semmisíteni és beszerezni helyette egy teljesen új terméket. Tény, hogy az éppen regnáló szövetségi kapitánynak is hatalmas a felelőssége, mert ha nem lenne, akkor teljesen fölösleges is lenne ez a pozíció. Dárdai Pali óta tudjuk, hogy mennyire fontos, mert, bár futballozni, cselezni, védekezni nem abban a pár napos Telkiben tartott edzőtáborban fognak megtanulni, de harci szellemet, az adott játékosállományhoz megfelelő stratégiát az edző tud adni. Azonban ez csak a jéghegy csúcsa, sokkal összetettebb a rendszer annál, hogy kizárólag egy pontra összpontosítsuk a haragunkat. Csányi Sándor azt mondta a luxemburgi égés után, hogy tessék, itt a bizonyíték, hogy új szövetségi kapitányra van szüksége a válogatottnak. Én pedig azt látom, hogy ez egy bizonyíték arra, hogy eltakarodjon mindenki az MLSZ vezetőségéből! Totális rendszerváltozásra van szüksége a magyar futballnak!!

 Japánban, amikor történt egy vonatbaleset, a közlekedési miniszter pillanatokkal később benyújtotta a lemondását, mert tudta, hogy közvetve, vagy közvetlenül, de van felelőssége benne. Ami ebből a rövidke történetből tanulságként levonható: vannak olyan magas posztok, melyekre hivatásként kell tekinteni, nem pedig pozícióként. Sajnos erre csak nálunk fejlettebb politikai berendezkedéssel bíró országokban képesek, a szocializmus köpönyegét, még ha kisebb mértékben is, de még viselő közép-kelet európai barakkokban, ahol a korrupció természetesebb jelenség, mint a napsütés, sajnos kisebb az esély. Nem elég, hogy ezek az emberek, akik a felelős pozíciókban kiskirályként üldögélnek, nem takarodnak el, hogy a saját felelősségük egy kósza pillanatra sem merül föl, de még azt is képtelenek a közvélemény szemébe mondani, hogy ez bizony egy nagy rakás SZAR, változtatni kell. Nem, a probléma a szövetségi kapitánnyal van szerintük. Amióta Csányi Sándor a labdarúgó szövetség elnöke, a magyar futball egy hangyafasznyit sem lépett előre, sőt, egy tehéntőgynyit még hátrébb is kullogtunk.

 Nem vagyunk szakmabeliek, nem végeztük el a különböző futballal kapcsolatos képzéseket, de retardált idióták se vagyunk, hogy ne lássuk, ez a termék már a kukába való, azokkal együtt, akik folyamatosan kenegetik le édes cukormázzal, hogy megpróbálják eladni a szart. Nem, nem és nem! Itt az idő, hogy a magyar futballban is beköszönjön a reformáció! Válogatás nélkül el kell takarodnia azoknak a személyeknek, akik a felelős tiszteket betöltik. Nem érdekel, hogy ki fia borja, ha megfeleően, tisztességgel, becsülettel, plusz tudást hozzáadva dolgozik, akkor úgyis lehet helye egy új termék felépítésében. Egyszer és mindenkorra dobjuk le magunkról a tonnányi súlyoktól terhes ruhát, és vegyünk fel egy újat, ami még tiszta. Hosszú folyamat lenne? A leghosszabb, a leginkább embert próbáló időszak lenne mindenki számára, lehet, hogy egy újabb generáció is fel fog nőni ez idő alatt, de nincs mese, az egy helyben toporgást, a szartartály foltozgatását kurvára meguntuk! A futballképzést ne megcsömörlött alakok irányítsák! TOTÁLIS RENDSZERVÁLTÁSÉRT ÜVÖLT A MAGYAR FUTBALL!!

 Ahogy mondtam, ezekben a vészterhes időkben nincsen helye finomkodásnak.

 Takarodjon el a focink világától a lehető legmesszebb mindenki, aki jelenleg benne tevékenykedik! Ti, játékosok pedig, akik magatokra húzzátok a címeres mezt! Magyarországot 90 percen át képviselni a nagyvilágban ne legyen nyűg, ne legyen egy feladat a sok közül! A legnemesebb dolog, hogy a hazátokat szolgálhatjátok! Aki nem képes ezt átérezni, az is takarodjon el jó messzire, bánom is én, hogy mennyi pénzt keres össze a focival valamelyik gazdag országban.

 

 

https://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/44726/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?