Meccsek a béka segge alól Németh Andrással - Thaiföld

Trollfoci

Hiába vannak ünnepek, fodball azért mindig akad valahol a világban.

A héten Thaiföldre látogatunk a női U15-ös sportiskolai bajnoki döntőre. Ritka szerencsés ember vagyok, mert a guami kiruccanás után ismét egy sulifoci-döntőről írhatok, ráadásul ezúttal nemet váltottunk, lányok következnek. A rossz nyelvek szerint ugyan korántsem biztos, hogy ez valóban így van, de én alaposan megfigyeltem a résztvevőket. Meg kellett állapítanom, hogy egyik kislány sem vakarta a golyóit, nem nyúltak még csak a közelébe sem, tehát minden kétséget kizáróan lányok! A másik bizonyíték erre a megállapításra, hogy végigrikácsolták a meccset, azt meg ugye a nők jobban tudnak, mint mi…

Na de ennyi bevezető után essen szó magáról a mérkőzésről is: a thaiföldi sportiskolák közötti országos U15-ös korosztályú női bajnoki döntő alaposan meglepett. Bevallom,  egy-két előcsatározást megnézve azt hittem, hogy a pálya környezetéről, kóbor ebekről, hatalmas fákról, közösülő éticsigákról, és hasonló dolgokról fogok írni, de legnagyobb meglepetésemre a döntőt végre normális helyen játszották le, rangot adva ezzel a finálénak. A helyszín a thaiföldi bajnokcsapat, a Buriram United stadionja volt, szurkolóból azonban nem túl sokat fedezhettünk fel a lelátón, így aztán néha embéegyes meccsen érezhette magát az ember fia…

Azzal viszont, aki  a stadionban végig nyomta a zenét a mérkőzés alatt is, szívesen váltottam volna pár szót… Az volt az érzésem, mintha a helyi Zámbó Jimmy ment volna DJ Jutúb közreműködésével…

A képen még fitt és mosolygós lánykák pózolnak a fotómasináknak, hogy aztán produkáljanak egy olyan első félidőt, amire bevallom, marhára nem számítottam… Persze azért a klasszikus gyermeteg hibák ezúttal sem maradtak el,  amelyekért a megyeiben herélés jár, de itt egyrészt – lányokról lévén szó - nincs mit herélni, másrészt pedig egy-egy hiba után villámgyorsan felpattantak és tették tovább a dolgukat. Alaposan bekezdett a Chonburi, 22 perc után már 2-0-ra vezettek, és ekkor nem is sejtette az ember, hogy ennek a meccsnek itt még marhára nincs vége… Jött a 33. perc, és a Khonkaen játékosa, Ploychompoo kisasszony állította le a labdát egy szabadrúgáshoz.

Mindez önmagában még nem is jelentene különösebben semmit, de a távolságot és a 14-15 éves lányok életkorát figyelembe véve már érthető, hogy minek írok ennyit egy pontrúgásról. Ploychompoo kisasszony ugyanis irdatlan nagy gólt ragasztott a kapuba, ezt még egy jó Gróf sem - egy rossz meg pláne nem - szedte volna ki.

Ezzel az irdatlan bombával szépített a Khonkaen.

A góltól erőre kapott a sárgában játszó Khonkaen, és pár perc múlva ismét eredményesek voltak, így egyenlíteni tudtak. Na, ezután Kenesei legyen a talpán aki megmondja, hogy mi lesz ennek a vége…

Szünet után némileg óvatosabbá vált mindkét csapat, nem kockáztattak annyit. Ez a mondat annak a finomabb megfogalmazása volt, hogy elég szar lett a meccs…

Mintha nem is lett volna az a jó első félidő… A másodikban néha már azt füleltem, hogy mikor csendül fel az örökzöld „Bukott diák vagyok már rééééég” a helyi Zámbó művész úr előadásában, annyira nem történt semmi a pályán…

Szépen csendben lecsorgott a játékrész, az eredmény maradt 2-2, és szerencsére egyből a tizenegyesek jöttek. Végignézve a rúgáshoz készülődők arcán szemmel látható volt a fáradtság, melybe izgalom is vegyült, elvégre mégis egy döntőről beszélünk.

Eleinte remekül  rúgták a tiziket a lányok, kipókhálózták a sarkokat, így egyik kapusnak sem volt esélye hárítani. Aztán az egyik rúgásnál a Chonburi kapusa úgy megnyúlt a levegőben, mint Németh András, mikor az utolsó darab fánkot akarták megenni előle, és parádés mozdulattal védte a lövést. Nem ez volt az egyetlen bravúrja az ifjú hölgynek, egy újabb próbálkozást hárítva végül a büntetőpárbaj hősévé nőtte ki magát.

A győzelem mámora itt is olyan volt, mint bárhol másutt. Jött ami ilyenkor lenni szokott: pályára rohanás, őrjöngés, ünneplés. Ez azért nagyjából mindenhol így van, ahol futballsikernek örülnek a játékosok és szurkolók egyaránt.

Szívesen írtam volna még egy-két mondatot arról is, hogy milyen volt az éremátadás, hogyan örült a sikernek a Chonburi csapata, de a közvetítés villámgyorsan abbamaradt. Gondolom a lelkes operatőrt már várta az estebéd…

A látottakat összegezve megállapítottam: a fodball a thai kislányoknál is fodball, a többi pedig lófasz…

 

https://trollfoci.blogstar.hu/./pages/trollfoci/contents/blog/46367/pics/15142851925568598_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?