TOTTENHAM IDEGENBEN, IMÁDOM! - szurkolói filmek

Trollfoci
2018.01.03.

1. Ultrá /A kemény mag/

A Méreg Brigád nevű római szurkolócsoport tagjainak sivár, erőszaktól sem mentes hétköznapjait csak egy-egy meccs szakítja meg. Egy torinói kiruccanásuk alkalmával azonban az egyik fiút megkéselik.
Ugo Tognazzi fia színészként és rendezőként egyaránt komoly elismeréseket szerzett magának az utóbbi években. A külvárosok fiataljainak kegyetlen világáról megrendítő képet rajzol filmjében.

2. I.D. /Személyazonosság/

A helyszín Dél-London sivár környéke. John, a fiatal és törekvő rendőr izgalmas feladatot kap. Be kell épülnie az egyik helyi huligánbandába. A banda tagjai futballmeccsekre szakosodtak. Ott verik szét a berendezést és mindent, ami az útjukba akad. Johnnak a bandavezért kell megtalálnia. A helyi focicsapat drukkereinek törzshelyén találkozik a sima modorú Martinnal, a forrófejű Nickkel és a fogatlan Gumbóval. Számára is meglepő, hogy ezek között az emberek között tapasztalja meg életében először az összetartozás érzését, az erőt, valamiféle büszkeséget - mindazt, amit rendőrtársai körében soha nem érzett. A részeges, bunyós, macsó világ - amelyben minden csakis a szombati meccs körül forog - egyre inkább elbűvöli, beszippantja a fiút. Nem tud ellenállni a csábításnak. Hamarosan ő is épp olyan lesz, mint azok, akik ellen felesküdött...

3. The Football Factory /Futball faktor/

A történet középpontjában Tommy Johnson (Danny Dyer), az önmaga identitását kereső, ám unalmában céltalanul bolyongó huszonéves Chelsea-drukker áll, aki a kicsapongó hétvégéknek, az alkalmi szexuális kapcsolatoknak, a sörivászatoknak, a drogozásnak és persze néhanapján az igazi férfias bunyóknak él. Tommy bandáján keresztül három férfigenerációt ismerhetünk meg, annak minden nyűgével és bajával. Ez a film nemcsak az erőszakról, a könyörtelenségrôl, a drogról, a vandalizmusról, hanem a barátságról és a hűségről is szól. Amikor az Angol Kupában a Chelsea és a Millwall kerül a döntőbe, Billy és csapata megtervezi a leszámolást a rivális bandával. A nagy háborút! 

4. Green Street Hooligans (Huligánok)

Matt Buckner amerikai diák Londonba utazik, miután igazságtalanul kizárják a Harvardról. Londonban összebarátkozik a nyájas, de veszélyes Pete Dunhammel, akin keresztül bebocsáttatást nyer a futballhuligánok erőszakos világába. Dunham és szoros baráti köre alkotják a Green Street Elit nevű bandát, a West Ham United rajongóinak kemény magját. Egyetlen céljuk van, hogy ők legyenek a legrettegettebb banda az országban, és ezért mindenre képesek. Mattet nemcsak a labdarúgás izgalma ejti rabul, hanem a banda tagjai közötti testvériség és összetartás is.

5. Awaydays /Idegen pályán/

Paul 19 éves, jó megjelenésű, okos és vidám srác, ám megőrül az unalomtól. Az anyja egy évvel ezelőtt halt meg. A fiú a középosztálybeliek lakta külvárosban él az apjával és a húgával. Paul az összes keresetét koncertekre, klubokra, lemezekre és focira költi. Az egyik meccsen találkozik Elvisszel. Hatására Paul tagja lesz a klub szurkolói bandájának, amelynek tagjai a sajátos öltözködésükkel és viselkedésükkel keltenek feltűnést. A futballhuliganizmus hőskorában állandó harcban áll más bandákkal. 

Meccsek a béka segge alól Németh Andrással - Nepál

Trollfoci
2018.01.03.

Január elseje, az új év első napja. Normális ember ilyenkor még másnaposan vergődik az ágyban, vagy éppen nem győz magyarázkodni az átmulatott szilveszter éjszaka eleresztett hívásokért, üzenetekért.

De mivel én nem vagyok normális, így egy kimerítő év végi fodballtorna után pihenés gyanánt meccset nézek az interneten, most éppen Nepálból. Ne kérdezzétek, hogy miért, nem tudom megmagyarázni – talán a túl sok fánk lehet az oka.

Szóval Nepál fővárosában, Katmanduban vagyunk a 16. nemzeti női bajnokságon, 2074-ben. Nem az alkohol írta az évszámot, az ázsiai országban ugyanis a Bikram Sambat-naptárt használják leginkább – a hivatalos okirataikban is e szerint szerepelnek a dátumok -, mely 56 évvel és 8 hónappal előrébb tart a nálunk használatosnál. Pont annyival, amennyi idő múlva várható újra magyar aranylabdás játékos…

Nepál a helyi Kékestetőről, vagyis a Mount Everestről is híres, amely leginkább a hegymászók körében kedvelt, fodballista viszonylag ritkán jut fel a csúcsára, neki sokkal inkább lent, a zöld gyepen van dolga.

Akárcsak a Nepal AFC Club és a Mid-Western Region női csapatainak az éppen aktuális bajnokijukon.

Pirosban a Nepal AFC Club, lilában pediglen a Mid-Western Region csapata. 

Bevallom, a találkozó előtt nem igazán tudtam elhelyezni a nepáli női focit a világ fodballtérképén. Ez a mondat az árnyaltabb megfogalmazása annak, hogy fogalmam sincs, mit nézek, ugyanis bármilyen meglepő, az ázsiai ország női labdarúgása eddig nem képezte a mindennapjaim részét.

Elkezdődött a mérkőzés, és reménykedtem benne, hogy nem egy bűn rossz, gól és valamire való esemény nélküli találkozót fogok látni. Nagyjából 3 perc után aztán már megnyugodhattam, ugyanis biztossá vált, hogy nem marad 0-0 az eredmény, az AFC megszerezte a vezetést Sabithra Bandhari kisasszony góljával. Azonban ekkor még a korai találat ellenére sem volt jele annak, ami a későbbiekben történt a pályán. A 15. percre aztán elfáradt a Region csapata, akik addigra már 3-0-s hátrányban voltak… Telt-múlt az idő, potyogtak az AFC-gólok, a vendégek hamar elkészültek az erejükkel, fizikálisan és fejben is szétestek… A mérkőzés aztán egy olyan jelenetet is hozott, amelyen felvisítottam a nevetéstől. Végre egy lövés, ami nem ment be a Region kapujába, a kapusuk bemutatta első védését, és megfogta a labdát, mondjuk leginkább azért, mert olyan lassú volt a kapura tartó lövés, hogy közben Kabát is ledoktorált matematikából… Szóval végre megvan a bogyó, jöhet a kézből kirúgás, melyet elég hatékonyan elvégezve az előrebikázott labdából akár gólhelyzet is kialakulhat. A kapusok ilyenkor általában kilépnek oldalra, körülnéznek, hogy merre, kinek lenne jó odarúgni a játékszert. Nos, a Region hálóőre baszott mindenre, ő márpedig a védés eufóriájától megrészegülve azonnal játékba akarta hozni a labdát – amely hatalmas ívet leírva a tőle két méterre helyezkedő csapattársa hátán landolt. Erő viszont bőven volt a lövésben, szerencsétlen védő azonnal arccal vette le a gyepet, mint egyszeri Vékony úr a pösti utat Bubival, az így elé pattant labdát pedig  köszönte szépen az ellenfél szemfüles csatára, és a hálóba helyezte a bőrt – ez volt a tizenakárhányadik gól, még az első félidőben, ezt is Sabithra Bandhari kisasszony prezentálta.

A játék képe a második játékrészben sem változott, potyogtak a gólok egyre-másra, köztük olyanok is, amilyenekért a serdülőben az öreg alkoholista edződ egy köbméter borszagú lehelettel vegyített szidalmat vágott volna az arcodba.

A kilátogató nézőket nem különösebben érdekelte a rendezvény, végig csak a játékosok hangját lehetett hallani…

A Region csapatának szenvedése huszonhat kapott gól után ért véget, kiélezett és végig izgalmas összecsapáson 26-0-ra nyert a Nepal AFC Club gárdája.

Afelől nincs kétségem, hogy a Region együttese a következő meccsen megpróbál majd jobb eredményt elérni, mert ez azért valljuk be, nagyon csúnya volt, akármilyen szinten is történt…

A meccs legnagyobb pozitívuma, hogy egy újabb országban járhattunk, ahol ugyanazt láttuk, mint eddigi helyszíneinken is: a fodball az fodball, a többi lófasz!

 
Bandi éhségét a Chili's burger enyhíti:

Budapest, Vámház körút 16.
06-70-6780153

2017 MAGYAR SPORTSIKEREI - videó

Trollfoci
2018.01.02.

2017. Ha sportra gondolunk, óhatatlanul azonnal lelki szemeink elé vágódik Andorra, és, mire száradni kezdenének képzeletbeli könnyeink, már jön is Luxemburg.

Na, igen! A focink nagyobbat zuhant 2017-ben, mint az agysejtjeink állapota egy jó Kabát - Pampued Gabo matekfeladat megoldás végignézése közben, de azért voltak nagyon eredményes sportágaink is. Ezekkel vigasztalódhatott a magunkfajta, főként a futballért lelkesedő ember.

Többek közt a hazai vizes vb-n, kosárlabdában és teniszben is szép sikereket értünk el.
Ezekből jön most egy pörgős összefoglaló:

KI NYERI A DARTS VILÁGBAJNOKSÁGOT? (SZAVAZÁS)

Trollfoci
2018.01.01.

Egész Magyarország darts lázban ég! Pár évvel ezelőtt robbant be a sportág, azóta boldog-boldogtalan kipróbálta magát benne itthon is. Hisz akár otthon is űzhető a nyíldobálás, vagy éppen a férfiak kedvenc helyén, a kocsmában pár sör mellett.

Mi TrollFocisok is látjuk, hogy mennyire népszerű sport lett belőle, hisz a Ziccer! TrollFoci Sport Pub-ban lassan már havi két versenyt is rendezünk és folyamatosan nő a jelentkezők száma.

Na de lássuk, hogy mi lesz ma este:

Az elődöntőben, az utolsó világbajnokságára készülő, a sportág nagy legendás öregje, Phil Taylor simán búcsúztatta a torna meglepetésemberét, Jamie Lewist. Az 57 éves ikon így a 20 döntőjére készülhet.

A másik ágon egy végletekig kiélezett meccsen búcsúztatta a regnáló világbajnokot, Van Gerwen-t, az első világbajnokságán szerepló, újonc Rob Cross. A felvételen 0:35-től láthatjátok, ahogy teljesen megkattan a nép Cross kiszálójánál.

De nézzük, hogy szerintetek ki húzza be ma este a világbajnoki címet:

Ki nyeri a darts világbajnokságot?

Szavazok

"CSINÁLHATOK BÁRMIT, ÚGYIS CSAK A MELLEIMET FOGJÁK NÉZNI."

Trollfoci
2018.01.01.

Anna Szemjenovics neve nem csenghet túl ismerősen a futballrajongók között, de minden bizonnyal teljesen átérezzük gigantikus problémáit... (sicc) Az orosz hölgy korábban jégtáncosként brillírozott, részt vett Európa és világbajnokságon is, ám hiába a profi sportkarrier, szerinte csakis kizárólag a mellei miatt kíváncsiak rá az emberek és ez a két testrésze miatt tart ott az élete, ahol éppen van.



„Néha komolyan úgy érzem, egész Oroszországban csak nekem vannak nagy melleim. Legalábbis ahogy az emberek kezelnek, abból úgy tűnik” – fakadt ki az orosz sajtóban Anna Szemjenovics. Egyszerre áldás és átok. Tudom, hogy ha nem így nézek ki, nem lennék ott ma, ahol vagyok, viszont cserébe mindig ott lesz a fejemben, hogy mindegy, hány érmet nyerek, vagy milyen sikeres leszek más szakmában, úgyis mindenki csak a melleimet nézi…” – tette hozzá."

Szemjenovics kisasszony folyamatosan küzd az ellen, hogy kétségbe vonják mellei valódiságát, minden bizonnyal ezért pakolja ki őket folyamatosan és fotóztatta le őket a Playboyban is, ugyanakkor szenved attól, hogy csakis a keblei juttatták előre a pályafutásában, nem pedig a tehetsége.

Kibaszott géniusz...

A sport világában előfordult már olyan is, hogy nagy gondot jelentett a túl nagy mell. Ez történt Simona Halep román teniszezőnő esetében is, aki egy idő után "megszabadult" óriási kebleitől egy orvosi beavatkozással, annak érdekében, hogy még jobban menjen a teniszkarrierje, és lássatok csodát: Ő vezeti a világranglistát!


HAJDÚ B. ÉS A MÓKUS - videó

Trollfoci
2017.12.29.

Hajdú B. István nem véletlenül a kedvenc kommentátorunk (és még sokan másoknak is). Számos legendás, szállóigévé vált beszólás fűződik a nevéhez, gondoljunk csak az EB-n nyújtott "teljesítményére".

A most következő videóban nem is egy bizonyos mondat a lényeg, hanem maga a történés, és, ahogy azt lereagálja.

Beszalad egy állat a pályára, ami esetünkben egy mókus, Pistánk pedig nem vár, hogy eltűnjön/elkapják/Németh András megegye, hanem teszi, amiért ott van: közvetít. Az eredmény zseniális. Íme:

2017 LEGFASZÁBB NYILATKOZATA - videó

Trollfoci
2017.12.28.

Már a júliusi vizes-vb alatt éreztük, hogy érmesünk, Kozma Dominik nagyon erős dumát nyomott ebben az interjúban, és bár akadtak kemény vetélytársai, nekünk mégis ez az év nyilatkozata.

Dominik egy remek sportember és nem utolsó sorban egy igazi showman.

A bronzérem megnyerése után egy ország tanulta meg a nevét a teljesítménye alapján és azt is megtudhattuk, hogy "van valami a gatyájában". Aztán felment a közvetítői állásba pár percre és Molnár Matyi visított a röhögéstől.

Látszik rajta a csibészség, vagányság. Ez a srác egy igazi profi a medencében, profi a média kamerái előtt. Egy életre megjegyeztük a nevét. De lássuk csak a legendás nyilatkozatát, amiben kifejti, hogy nem akar dagadtan úszni, mert az ciki:

2017 LEGRÖHEJESEBB, LEGVICCESEBB SZURKOLÓI BALHÉJA

Trollfoci
2017.12.28.

Igen, igen! Tudjuk, nyugaton már megoldották! Ott már kolbászból van a stadionokban a kerítés, azaz nincs is kerítés, mert azokat is lebontották.

Az átlagember azt hallja a médiában, hogy külföldön semmilyen probléma sincs a szurkolókkal, mert tőlünk nyugatra mindenki az európai normák alapján viselkedik és csak mi, meg a tőlünk keletre lévők élünk még mindig barbár életmódot.

Angliában állítólag már évekkel ezelőtt megoldották, megfékezték a huligánokat. Gera Zoli szerint is a futball kint egy teljesen más kultúra, mint itthon. Az ex válogatott játékos egy olyan kultúráról beszél, amelyben hétről-hétre összecsapások vannak a szurkolók között a legalsóbb osztályoktól a legmagasabbig.

Arról a kultúráról böfögött nyilvánvaló ostobaságokat, amelyben nem csak a stadionon kívül, hanem belül is komoly problémák vannak a fanatikusokkal. Egy olyan futballkultúráról nyilatkozott Gera Zoltán, amelyben válogatott szidalmak közepette lépnek pályára a játékosok, ahol a szurkolók mindenféle dalokkal, rigmusokkal zrikálják az ellenfél legjobbjait, amiért odakint nincs büntetés, mert elfogadták, hogy ez a labdarúgás része.

Most akkor a komoly sorok után nézzünk meg pár percet a holland, MVV-RODA JC mérkőzésből, -mert ugye Hollandiában is minden megoldottak már- ahol fogalmunk sincs, hogy mi zajlik a felek között, vagy, hogy ennek az egész megmozdulásnak mi értelme volt. Szájkarate, műbalhé, nagy elcsúszások, dobálózások, minden lesz itt!

10 DOLOG, AMIT A MAGYAR FOCINAK KÉRÜNK AZ ÚJ ÉVRE!

Trollfoci
2017.12.27.

Íme 10 dolog, ami hasznára válna a válogtottnak 2018-ban:

1. Ne kelljen semelyik miniállammal játszani!

2. Az ellenfelek csak a 2. félidőben léphessenek pályára!

3. Aki lesre fut az ellenfélből, az álljon át hozzánk!

4. Egyszerre az egész keretünk a pályára léphessen!

5. Ami kéz, az kéz.. de nálunk nem kéz!

6. Jöjjön vissza Király Gabi... és álljon be a másik kapusunk mellé a kapuba!

7. A hazai válogatott selejtezőkön, a meccstől függetlenül kapjuk meg a 3 pontot. Ja, és idegenben is!

8. A jobblábas ellenfelek csak bal, a ballábasok csak jobb lábbal lőhessenek a kapunkra!

9. Ha a következő EB selejtezőn összekerülnénk megint a portugálokkal, akkor Ronaldo ne léphessen pályára. Se Pepe. Se Rui Patricio. Se Soares. Se Bruno Alves. Se Coentrao. Se Eliseu. Se Martins. Se Bernardo Silva. Se Pereira. Se Moutinho. Se André Silva.

10. GYERE VISSZA PALI!

Meccsek a béka segge alól Németh Andrással - Thaiföld

Trollfoci
2017.12.26.

Hiába vannak ünnepek, fodball azért mindig akad valahol a világban.

A héten Thaiföldre látogatunk a női U15-ös sportiskolai bajnoki döntőre. Ritka szerencsés ember vagyok, mert a guami kiruccanás után ismét egy sulifoci-döntőről írhatok, ráadásul ezúttal nemet váltottunk, lányok következnek. A rossz nyelvek szerint ugyan korántsem biztos, hogy ez valóban így van, de én alaposan megfigyeltem a résztvevőket. Meg kellett állapítanom, hogy egyik kislány sem vakarta a golyóit, nem nyúltak még csak a közelébe sem, tehát minden kétséget kizáróan lányok! A másik bizonyíték erre a megállapításra, hogy végigrikácsolták a meccset, azt meg ugye a nők jobban tudnak, mint mi…

Na de ennyi bevezető után essen szó magáról a mérkőzésről is: a thaiföldi sportiskolák közötti országos U15-ös korosztályú női bajnoki döntő alaposan meglepett. Bevallom,  egy-két előcsatározást megnézve azt hittem, hogy a pálya környezetéről, kóbor ebekről, hatalmas fákról, közösülő éticsigákról, és hasonló dolgokról fogok írni, de legnagyobb meglepetésemre a döntőt végre normális helyen játszották le, rangot adva ezzel a finálénak. A helyszín a thaiföldi bajnokcsapat, a Buriram United stadionja volt, szurkolóból azonban nem túl sokat fedezhettünk fel a lelátón, így aztán néha embéegyes meccsen érezhette magát az ember fia…

Azzal viszont, aki  a stadionban végig nyomta a zenét a mérkőzés alatt is, szívesen váltottam volna pár szót… Az volt az érzésem, mintha a helyi Zámbó Jimmy ment volna DJ Jutúb közreműködésével…

A képen még fitt és mosolygós lánykák pózolnak a fotómasináknak, hogy aztán produkáljanak egy olyan első félidőt, amire bevallom, marhára nem számítottam… Persze azért a klasszikus gyermeteg hibák ezúttal sem maradtak el,  amelyekért a megyeiben herélés jár, de itt egyrészt – lányokról lévén szó - nincs mit herélni, másrészt pedig egy-egy hiba után villámgyorsan felpattantak és tették tovább a dolgukat. Alaposan bekezdett a Chonburi, 22 perc után már 2-0-ra vezettek, és ekkor nem is sejtette az ember, hogy ennek a meccsnek itt még marhára nincs vége… Jött a 33. perc, és a Khonkaen játékosa, Ploychompoo kisasszony állította le a labdát egy szabadrúgáshoz.

Mindez önmagában még nem is jelentene különösebben semmit, de a távolságot és a 14-15 éves lányok életkorát figyelembe véve már érthető, hogy minek írok ennyit egy pontrúgásról. Ploychompoo kisasszony ugyanis irdatlan nagy gólt ragasztott a kapuba, ezt még egy jó Gróf sem - egy rossz meg pláne nem - szedte volna ki.

Ezzel az irdatlan bombával szépített a Khonkaen.

A góltól erőre kapott a sárgában játszó Khonkaen, és pár perc múlva ismét eredményesek voltak, így egyenlíteni tudtak. Na, ezután Kenesei legyen a talpán aki megmondja, hogy mi lesz ennek a vége…

Szünet után némileg óvatosabbá vált mindkét csapat, nem kockáztattak annyit. Ez a mondat annak a finomabb megfogalmazása volt, hogy elég szar lett a meccs…

Mintha nem is lett volna az a jó első félidő… A másodikban néha már azt füleltem, hogy mikor csendül fel az örökzöld „Bukott diák vagyok már rééééég” a helyi Zámbó művész úr előadásában, annyira nem történt semmi a pályán…

Szépen csendben lecsorgott a játékrész, az eredmény maradt 2-2, és szerencsére egyből a tizenegyesek jöttek. Végignézve a rúgáshoz készülődők arcán szemmel látható volt a fáradtság, melybe izgalom is vegyült, elvégre mégis egy döntőről beszélünk.

Eleinte remekül  rúgták a tiziket a lányok, kipókhálózták a sarkokat, így egyik kapusnak sem volt esélye hárítani. Aztán az egyik rúgásnál a Chonburi kapusa úgy megnyúlt a levegőben, mint Németh András, mikor az utolsó darab fánkot akarták megenni előle, és parádés mozdulattal védte a lövést. Nem ez volt az egyetlen bravúrja az ifjú hölgynek, egy újabb próbálkozást hárítva végül a büntetőpárbaj hősévé nőtte ki magát.

A győzelem mámora itt is olyan volt, mint bárhol másutt. Jött ami ilyenkor lenni szokott: pályára rohanás, őrjöngés, ünneplés. Ez azért nagyjából mindenhol így van, ahol futballsikernek örülnek a játékosok és szurkolók egyaránt.

Szívesen írtam volna még egy-két mondatot arról is, hogy milyen volt az éremátadás, hogyan örült a sikernek a Chonburi csapata, de a közvetítés villámgyorsan abbamaradt. Gondolom a lelkes operatőrt már várta az estebéd…

A látottakat összegezve megállapítottam: a fodball a thai kislányoknál is fodball, a többi pedig lófasz…

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?